Urogynekológiai Központunkban egy olyan problémára kínálunk átfogó megoldást, ami a szakemberek becslései szerint az emberek 6-7 százalékát érinti (hazánkban 300-500 ezer beteggel számolhatunk), mégsem beszélünk róla, a tabutémák közé tartozik. Az inkontinenciáról van szó, más szóval a vizelet akaratlagos visszatartás képességének hiányáról. Túlnyomó többségben nőknél fordul elő, több változata és fokozata van. A hozzánk forduló páciensek teljes körű, a legmodernebb nemzetközi protokollok szerinti ellátásban részesülnek, melyek magában foglalják:
A húgyhólyag izmos falú tömlő, a szeméremcsont mögött, a kismedencében helyezkedik el, férfiaknál a végbél, nőknél a végbél és a méh előtt. Ide nyílnak a veséből eredő húgyvezetékek (uréterek), és innen ered a húgycső, amelyen keresztül a vizelet kiürül.
A húgyhólyag funkciója a vizelet ürítése, amelyet rendkívül bonyolult idegi mechanizmus szabályoz. A vizeletet tároló húgyhólyag szabályzóközpontja a gerincvelőben van. Ez a központ már a csecsemőkorban kialakul, és később az agykéreg kontrollja alá kerül. Ezáltal szabályozható a vizeletürítés, gátlódik a telt hólyag spontán ürítése, és lehetővé válik az akaratlagos vizelés.
A húgyhólyagból azért nem csepeg állandóan vizelet, mert egyrészt a húgycső körüli záróizom megakadályozza ezt, másrészt a húgyhólyag izomzata elernyed és képes – természetesen bizonyos határig – megnyúlni. Ekkor vizelési inger jelentkezik, amelyet tudomásul véve a megfelelő időben és helyen kiürítjük a hólyagot. Ekkor a záróizmok ellazulnak és a hólyagizomzat összehúzódása révén a hólyag magától – normális esetben a hasizmok rásegítő működése nélkül -, kiürül.
Közismert és természetes dolog, hogy a csecsemőket pelenkázni kell, mert a vizeletürítésüket nem tudják szabályozni. Az agy és a gerincvelő fejlődési folyamatai, valamint a szülői nevelés, kondicionálás, rászoktatás eredményeképpen a gyermek megfelelő módon és időben üríti vizeletét. Előfordul, hogy az iskolás gyermek még mindig bevizel, vagy egy átmeneti “száraz időszak” után éjszaka újra bevizel. Többségük nappal gond nélkül tudja tartani a vizeletét, egy részük azonban – akiknél mindig előfordul valamilyen fejlődési rendellenesség is – nappal sem tudja tartani a vizeletét.
A felnőttkori vizelettartási zavarok túlnyomó többségben nőknél fordulnak elő. Több fokozata van, enyhébb formájában nevetés, tüsszentés, emelés közben egy-egy csepp vizeletet ürít a beteg, előrehaladottabb stádiumban viszont a hasprés fokozódására jelentős vizeletürítés is történhet. Végső stádiumban fekvő testhelyzetben is elfolyik a vizelet.
Az elnevezés a hasűri nyomás fokozódására utal. Ez történik nevetéskor, tüsszentéskor és köhögéskor, vagy ha nehéz tárgyat akarsz felemelni. Ha a gátizomzat nem tud ellenállni ennek a nyomásnak, elcseppenhet a vizelet. A nők nagy része elsősorban a terhesség és szülés kapcsán, valamint a változó korban észleli először, mivel kialakulása a hormonális változásokkal is van összefüggésben.
Ez utóbbi angol szó a latin urgens, sürgős szóból ered. A legjellemzőbb tünet, hogy normál körülmények között az illető tudja tartani a vizeletét, de ha vizelési inger jelentkezik, akkor szinte képtelen azt visszatartani – akár járművön akár munka közben -, a legközelebbi mellékhelyiség is túl messze van számára. Férfiaknál az urge inkontinencia kevésbé fordul elő, de a hólyagban lévő daganat, kő vagy a prosztata gyulladása gyakran okoz folyamatos vizelési ingereket.
Az előbb említett két betegség elkülönítése rendkívül fontos, amelyben jelentős szerep jut a pontos kórtörténet ismeretének és a páciens fizikális vizsgálatának; továbbá nagy segítséget nyújt az orvosnak egy speciális kérdőív, amelyet a betegek töltenek ki. Bizonytalan esetben a húgyhólyagon belüli nyomásmérés végez el az urológust. A vizsgálat során egy kettős falú, vékony katétert vezetnek a hólyagba, a katéter egyik csövén folyadék áramlik be a hólyagba, míg a másik csövet egy műszerrel kötik össze, amely méri a hólyagon és a hason belüli nyomást, továbbá azokat a paramétereket, amelyek segítségével elkülöníthető a két betegség. Néha sajnos nehéz az elkülönítés, sőt, a két betegség egyszerre is előfordulhat egyazon páciensnél.
Az úgynevezett stressz inkontinencia kezdeti stádiumában a gáttorna segíthet, amely általában intim torna néven vált széles körben ismertté. A gyakorlat lényege a vizelés megindítása és megállítása, ezáltal a gát és húgycső körüli izmok megerősítése. Újabban már léteznek elektromos izommozgató műszerek, mechanikus eszközök – például különböző súlyú hüvelykúpok -, de eredményre vezethetnek a hüvelygolyókkal való tornáztatás is. A kezdeti stádiumú inkontinencia kezelése kiegészíthető gyógyszeres terápiával is.
A műtéti kezelés lényege, hogy a mellső hüvelyfalat megemeljük, ezáltal a húgycső is magasabb pozícióba kerül, ezért megváltozik az úgynevezett húgycső-húgyhólyag szög, így visszaáll a hólyagnyak eredeti anatómiai helyzete. Az urge inkontinencia kezelése kizárólag gyógyszeres.
A húgyhólyag nem tud megfelelően ürülni, a vizelet felgyülemlik benne, és a fellépő nyomás kis adagokban kicsöpögteti a vizeletet. Végül a beteg folyamatosan telt hólyag ellenére sem tud vizeletet üríteni, mert a vizeletáramlás megszűnt, vagy mert a hólyag fala már képtelen összehúzódni.