Torokmandula műtét (tonsillectomia) a Szent Magdolna Magánkórházban

A mandulaeltávolítás (tonsillectomia) javallatai

  • Évente többször jelentkező, magas lázzal járó mandulagyulladás
  • Mandula körüli tályog (peritonsillaris abscessus) szerepel a kórelőzményben
  • Idült (krónikus) gyulladás következtében a mandulák gócként szerepelnek
  • Nagyságuk miatt légzési vagy táplálkozási akadályt jelentenek
  • Mandula eredetű szepszis.

A műtét folyamata

A mandulaműtétet gyermekkorban általános érzéstelenítésben (altatásban) végezzük. Felnőttek esetében a beavatkozás helyi érzéstelenítésben is biztonságosan és fájdalommentesen elvégezhető. A torokmandulát vagy klasszikus sebészi eszközökkel, vagy elektromos (esetleg lézeres) késsel távolítjuk el tokjával együtt az izomágyból. Altatásban végzett műtét esetén a szájat egy speciális eszközzel tartjuk nyitva, amely részben az elülső fogakon támaszkodik, de nagyrészt egy a testtől független fémasztalon nyugszik. A vérzés csillapítása elektromos eszközzel (ritkábban lekötéssel, aláöltéssel) történik, ezért a beteg teste alá földelektródát helyezünk. A műtét során vérzéscsillapító tampont is alkalmazunk.

Közvetlen műtét utáni időszak

A beteg általában éber állapotban, ép garatreflexekkel kerül ki a műtőből. Az első 10-20 percben – esetleg egy-két óráig – véres köpet, köhögési inger, köhögés, hányinger és hányás fordulhat elő, altatott betegeknél pedig erős nyugtalanság is jellemző lehet. Később már csak rózsaszínű, ritkán pirosas köpet tapasztalható. A szájterpesz és az altató tubus kisebb, nyom nélkül gyógyuló sérüléseket okozhat az ajkakon, a szájzugban, a garatban és a nyelven. A beteg a változó mennyiségű vérveszteség, műtéti stressz és az alkalmazott gyógyszerek miatt gyenge, aluszékony és szédülékeny lehet, hőemelkedés is előfordulhat. A mandula eltávolítása után a sebet nem varrjuk össze, ezért nyitott sebfelület marad vissza, amelyet hamarosan szürkésfehér lepedék borít be. A gyógyulás akkor fejeződik be, amikor a lepedék alatt a sebfelszín a szélekről áthámosodik és a lepedék eltűnik, ami 10-14 napig tart.

A műtét után 3 órával orvos ellenőrzi a sebágyat (megvizsgálja a beteg torkát), és ha nem észlel vérzést, a beteg folyadékot ihat (javasolt az osztályon kapott keserű tea), de még nem szabad beszélnie vagy ennie a műtétet követő délután és estén. Másnap azonban már inni, enni és beszélni is kell. A műtét utáni állapotra jellemző a torok- és fülbe sugárzó fájdalom, amely fájdalomcsillapítóval enyhíthető. Kisgyermekeknél előfordulhat, hogy lenyelik a vért, ezért gyakori nyelés vagy öklendezés esetén ajánlott a szájüreg megtekintése, de ezek hiányában is javasolt a gyermek torkának többszöri ellenőrzése.

Miért ajánljuk a koblációs mandulaműtétet?

A koblációs mandulaműtétet több okból is előnyben részesítik a hagyományos műtéti eljárással szemben:

  • Kevesebb vérzés: A koblációs technika alacsony hőmérsékletű rádiófrekvenciás energiát használ a szövetek eltávolítására és koagulációjára, ami kevesebb vérzéssel jár a műtét során és után.
  • Kevesebb fájdalom: A koblációs módszer kevésbé hőintenzív, így kevesebb szöveti károsodást okoz, ami jelentősen csökkenti a műtét utáni fájdalmat.
  • Gyorsabb gyógyulás: Mivel a koblációs technika kíméletesebb a szövetekhez, a gyógyulási idő általában rövidebb, és a betegek gyorsabban visszatérhetnek a normál tevékenységeikhez.
  • Kevesebb posztoperatív komplikáció: A koblációs eljárás kevesebb duzzanattal és gyulladással jár, ami csökkenti a posztoperatív komplikációk esélyét, például a fertőzését és a hosszabb kórházi tartózkodás szükségességét.
  • Pontosabb szöveteltávolítás: A koblációs eszközök lehetővé teszik a pontosabb és kontrolláltabb szöveteltávolítást, ami különösen fontos a mandulaműtétek esetében.
  • Jobb a betegek komfortérzete: A kíméletesebb eljárás miatt a betegek általában jobb komfortérzettel és kevesebb posztoperatív kellemetlenséggel számolhatnak.

Ezek az előnyök összességében javítják a betegélményt és a műtéti kimenetelt, ezért ajánlják gyakran a koblációs mandulaműtétet a hagyományos módszer helyett.

A műtét lehetséges alternatívái

A krónikus mandulagyulladás kezelése műtéti beavatkozást igényel. A mandulák belsejében kialakult mikrotályogok és a krónikus gyulladás gyógyszeres úton már nem befolyásolhatók. Bár az akut fellángolások antibiotikumokkal kezelhetők, a gyulladás forrása így nem szüntethető meg. A mandulák nagyobb méretéből adódó problémák sem kezelhetők konzervatív módszerekkel. Az orrgaratmandula túltengéséhez gyakran társuló krónikus vagy visszatérő középfülgyulladás konzervatív úton gyakran jól kezelhető, de a gyakori kiújulás vagy a nem kielégítő terápiás eredmény műtétet tehet szükségessé a későbbi hallásromlás elkerülése érdekében. A szövődmények és kísérő betegségek kezelésében a gyógyszeres terápia mindig szükséges lehet. A mandulák nyirokszövetből állnak, amelyek különösen gyermekkorban nagyon aktívak, és hajlamosak a duzzadásra és az újképződésre. Ennek következtében akár egy-két sejtből is újra kialakulhat a nyirokszövet (mandula), különösen az orrgaratmandula esetében.

A műtét elmaradásának veszélyei

A műtét elmaradásának kockázatai nem ítélhetők meg általánosságban minden esetben, ezeket egyedileg kell mérlegelni. Az abszolút indokolt műtét elmaradása súlyos következményekkel járhat, mint például lázgörcs esetén idegrendszeri károsodás, reumás lázban szív- és vesegyulladás, tályog esetén szepszis és mellűri gyulladás. A szervezetben maradó gócból bármikor fertőzés indulhat ki, amely más szerveket is veszélyeztethet. A gyakori mandulagyulladások megterhelik a szervezetet, és gyakori antibiotikum szedését teszik szükségessé. Orrgaratmandula-túltengés vagy gyulladás esetén tartós halláskárosodás, krónikus felső légúti és orrmelléküreg-gyulladás, súlyosbodó asztma és krónikus hörghurut, figyelmetlenség, alvászavar, viselkedési problémák és étvágytalanság alakulhatnak ki vagy állhatnak fenn.

Fül-orr-gégész szakorvosaink

    Translate