Pszichiátria szakrendelés

Pszichiátriai magánrendelés a Szent Magdolna Magánkórházban

A leggyakoribb pszichés betegségek

A szorongásos kórképek (pánikzavar, agorafóbia, szociális fóbia, általános szorongás, kényszerbetegség), a hangulatzavarok (depresszió, bipoláris zavar) ma már jól gyógyíthatók. Ennek igazoltan leghatékonyabb módszerei a korszerű biológiai kezeléssel kombinált pszichoterápiák (kognitív terápia, magatartásterápia, autogén tréning).

A pár éve sok orvos által még gyógyíthatatlannak gondolt szenvedélybetegségek terápiás eszköztára is jelentősen bővült, a függőségükkel szembenéző, eltökélt emberek a gyógyulásukhoz ambuláns formában is kaphatnak hatásos segítséget.

Sok esetben a tisztázatlan eredetű testi panaszok (pl. kardiológiai tünetek, fejfájás, mozgásszervi tünetek, emésztési panaszok) hátterében is állhat krónikus stressz-hatás, de akár depresszió és/vagy állandósult szorongás.

A leggyakoribb panaszok, melyekkel a páciensek fordulnank hozzánk:

• Szorongás
• Hangulatzavarok (depresszió, bipoláris zavar)
• Szenvedélybetegségek

Okkal vagy ok nélkül szorongunk?

A szorongás mint tünet, egyike a leggyakoribb pszichés eredetű panaszoknak. Természetesen a szorongás önmagában még nem betegség, hiszen bizonyos szintet meghaladó stresszhelyzetekben mindannyian átélhetünk szorongást, tapasztalhatjuk annak testi és lelki tüneteit. Ez nem betegség, hanem a mindennapi (sokszor szorongató) élet velejárója.

Az emberek egy része azonban veleszületetten (öröklötten vagy már a magzati életben szerzetten), a kora gyermekkorban elszenvedett fokozott stressz, esetleg más, nem pontosan ismert hatások, pl. korai traumatikus élmények következtében hajlamosabb lehet a szorongásra, mint a többség. Bármi legyen is a kiváltó ok, a következményes hajlam mind biológiai (a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely túlérzékenysége), mind lelki (szorongásra hajlamos személyiségjegyek) szinten megállapítható. A hajlam alapján néha bármilyen nyilvánvaló kiváltó ok nélkül, máskor pedig fokozott megterhelés (pl. munkahelyi stressz), negatív élethelyzet (pl. válás) következtében alakulhat ki szorongásos betegség. A következőkben a teljesség igénye nélkül áttekintjük a leggyakoribb szorongásos betegségeket.

Fóbiás betegségek

A szorongás ezekben az esetekben valamilyen jól meghatározott, de valójában veszélyesnek nem tekinthető helyzetben alakul ki.

• Agorafóbia: Lényege az olyan helyeken jelentkező félelem, amelyeket nehéz elhagyni, ahol szükség (rosszullét) esetén nem lehet gyors segítséget kérni. Leggyakrabban a beteg fél elhagyni a lakását, nem mer (főként egyedül) nagyobb áruházakba bemenni, tömegközlekedési eszközön utazni (ezek miatt nevezik közlekedési fóbiának is). Általánosságban jellemző, hogy a beteg a felsorolt szorongáskeltő helyzeteket igyekszik elkerülni. Igen gyakran a pánikbetegséget kíséri.
• Szociális fóbia: Lényege a szociális, társas helyzetekben jelentkező szorongás és ezek elkerülése. Legjellemzőbb, hogy a beteg azoktól a helyzetektől fél, ahol mások (főképp, ha idegenek) figyelmének középpontjába kerülhet, megszégyenüléstől, valamilyen kellemetlenség bekövetkezésétől tart. Az ilyen helyzetek pánikszerű szorongásos tüneteket provokálnak. Az előrevetített szorongás nagymértékben gátolja a mindennapi tevékenységet, a szociális kapcsolatokat.
• Meghatározott (specifikus, egyszerű) fóbia: A szorongás kizárólag valamilyen egészen határozott szituációban jön létre, valaminek a látványa, közelsége váltja ki. Leggyakrabban valamilyen állat (pók, kígyó, férgek stb.), jellegzetes szituáció (magasság, vihar, víz) vagy sérülés, vér, injekció szerepel a kiváltó tényezők között. A betegek tisztában vannak félelmeik ésszerűtlen, eltúlzott voltával, ennek ellenére ezeket a helyzeteket kerülik, és ez negatív hatással van a mindennapi életükre.

Egyéb szorongásos betegségek

• Pánikbetegség: Lényege a visszatérő, váratlan, súlyos szorongással, ijesztő testi tünetekkel járó rosszullét, a pánikroham. A roham leggyakoribb tünetei: heves szívdobogás, mellkasi fájdalom, szédülés, fulladásérzés, izzadás, remegés, furcsa megváltozottság-érzés, haláltól, megőrüléstől való félelem. A felsoroltak a leggyakoribb, de nem kizárólagos tünetek, ritkábban egyéb, sokszor tisztán testi eredetűnek gondolt tünetek (emésztési zavar, fejfájás stb.) is jelentkezhetnek. A pánikbetegség diagnózisához a rohamok ismétlődése vagy egy rohamot követően legalább egy hónapja tartó állandó félelem (a következő rosszulléttől) szükséges. A roham általában csak rövid ideig (10-20 percig) tart. A pánikbetegséget nagyon gyakran agorafóbia is kíséri, és az esetek kb. felében depresszióval is együtt jár.
• Generalizált szorongás: A szorongás és a kapcsolódó testi tünetek szinte állandóan, bár változó intenzitással jelen vannak, nem valamilyen jellemző helyzet váltja ki őket. A betegek leggyakrabban állandó idegességérzést, remegést, szédülést, szívdobogásérzést, gyomorfájdalmat, fáradékonyságot, gondolkodászavart (feledékenységet) panaszolnak. A tünetek legalább fél éves fennállása szükséges a diagnózis kimondásához.
• Kevert szorongásos-depressziós zavar: Ebben az esetben a különböző szorongásos és depressziós tünetek egyaránt jelen vannak, de külön-külön nem teljesül sem a depresszió, sem bármely szorongásos kórkép diagnózisa.
• A fentiek mellett hosszabb-rövidebb ideig tartó szorongásos tünetek önállóan is megjelenhetnek, és sokféle testi betegséghez társulva vagy azok hátterében (pszichoszomatikus betegségek, pl. asztma, atópiás dermatitis, irritábilis bél szindróma, krónikus mozgásszervi fájdalmak stb.) is feltárhatók, sokszor rontják a testi tünetek gyógyulását, szerepük lehet azok krónikus fennállásában.
• Kényszerbetegség: A kényszerbetegség a szorongásos zavarok közé tartozik, de a BNO rendszer önálló csoportba sorolja. Általában már a gyermekkorban kezdődő kényszergondolatok és/vagy kényszercselekedetek jellemzik. A kényszergondolatok általában kínzó, kellemetlen, a személyiségtől idegen, a tudatbakényszerűen betolakodó, szorongást okozó gondolatok, pl. egy szeretett személy megölésére érzett késztetés. Természetesen sohasem fordul elő, hogy a beteg a kényszergondolatnak megfelelő cselekedetet bármilyen körülmények között is végrehajtsa. A kényszercselekedet épp valamilyen kényszergondolat és az ahhoz kapcsolódó szorongás elhárítását szolgálja, általában ésszerűtlen, eltúlzott mértékű, amivel a beteg is tisztában van, az a mindennapi életét súlyosan károsítja. Leggyakrabban kézmosás, rendrakás, ellenőrzések formájában jelentkezik.
• Szomatizációs zavarok és pszichoszomatikus betegségek: olyan testi tünetek, amely hátterében az idegi szabályozás zavara (ez előfordulhat szorongásos állapotokban és depresszióban is) áll tényleges testi ok vagy betegség nélkül, pl. emésztési zavarok, fejfájás, zsibbadások, vagy meglévő betegség tüneteit jelentősen rontják, pl. mozgásszervi fájdalmak, asztma vagy refluxbetegség, kezelésükben a testi gyógyszeres terápia mellett fontos a pszichés tényezők tisztázása és azok lehetséges megoldása.
• Stresszreakciók és alkalmazkodási zavarok: olyan tünetek, amelyeket súlyos stresszt okozó, negatív életesemények váltanak ki, ide tartozik pl. aposzttraumás stressz zavar, amikor valaki egy súlyos traumát követően ugyanazt a negatív élményt újra és újra (többnyire álmában) átéli, vagy olyan stresszre adott reakció, ami depresszióra vagy szorongásra jellemző tüneteket eredményez.
• Evészavarok: típusos képviselőjük az anorexia és a bulímia, az anorexia elsősorban a serdülőkorú lányokat érinti, akik magukat kövérnek gondolják, ezért olyan mértékben fogynak az extrém diéta, túlzott mértékű testmozgás, hashajtók, vízhajtók szedése, és önhánytatás következtében, ami súlyos, akár az életet veszélyeztető testi leromlást eredményez, a gondolkodás beszűkült, szinte állandóan a testsúly körül forog, általában a testkép érzékelése is megváltozott. Bulímiában falási rohamok és azt követően bűntudat, hashajtózás, önhánytatás észlelhetők, de a testsúly nem feltétlenül változik. Ide tartozik még az ortorexia, az egészséges étel függőség, amikor egyre inkább csak saját maga által készített kalóriaszegény ételeket fogyasztanak, orvosi segítséget általában nem kérnek.
• Az alvászavarok (gyakrabban álmatlanság, ritkábban túlalvás) gyakran szorongásos állapot miatt alakulnak ki, de okozhatja depresszió is, ilyenkor a hajnali ébredés és a visszaalvás nehézsége jellemző, szorongásos állapotokban inkább az elalvás nehezített vagy gyakori ébredések jelentkeznek. Mindig az alap probléma kezelése az elsődleges, de gyakran nincs más betegség a háttérben, amit egészséges életmóddal (pl. rendszeres testmozgás) valamint korszerű, hozzászokást nem okozó altatóval érdemes kezelni, sőt egyesek annak ellenére úgy érzik nem tudnak elaludni, hogy valójában alszanak, de az alvásuk felületes, ezért érzékelik a környezeti ingereket, náluk a pszichoterápia és a szorongásoldás jelenti az elsődleges kezelést.

A szorongásos kórképek gyógyítása

A szorongásos betegségek gyógyításában alapvetően kétféle módszer létezik, a gyógyszeres és a pszichoterápiás kezelés.

Ma elfogadott szakmai elv, hogy a szorongásos betegségek többségében (pánikbetegség, agorafóbia, szociális fóbia, generalizált szorongás, kényszerbetegség) a gyógyszeres kezelés elkerülhetetlen. Mára a legtöbb szorongással foglalkozó orvos megtapasztalhatta, hogy a korszerű antidepresszívumok egyértelműen hatékonyak a szorongásos betegségek kezelésében is. Ez nem azt jelenti, hogy a szorongásos betegségek minden esetben depresszióval járnak együtt, bár ez is igen gyakran (az esetek kb. felében) előfordul. Az antidepresszív gyógyszerek az idegrendszer stressztűrő képességét javítják, enyhítik a stresszhatás biológiai következményeit, így nyugtató hatás nélkül enyhítik a szorongást. Az antidepresszívumok szorongásoldó hatása nem jelentkezik azonnal, általában 2-3 hét után észlelhető a tünetek érdemi javulása. Az ún. kettős hatású szerek hatásának kezdete igazoltan gyorsabb (1-2 hét). Az antidepresszív szerek jelen tudásunk szerint nem okoznak hozzászokást, általában nem okoznak álmosságot, nem rontják (inkább javítják) a gondolkodást, memóriát, hosszú távon is jól tolerálhatók. Az antidepresszív kezelés optimális időtartama 6-12 hónap, de szükség esetén akár évekig is veszély nélkül folytatható. A széles körben használt korszerű szorongásoldó gyógyszerek előnye, hogy hatásuk gyors, a felszívódástól függően néhány óra után jelentkezik, rugalmasan, a tünetektől függően adagolhatók, így rövid ideig jól kiegészítik az antidepresszív szerekkel végzett kezelést.

A szorongásos betegségek kezelésében a kognitív viselkedésterápia hatékonyságát igazolták, de a betegségre és a kezelésről nyújtott jól érthető tájékoztatás, az életvezetésre, stresszkezelésre vonatkozó tanácsok (pl. rendszeres testmozgás) is hozzájárulnak a kezelés sikeréhez.

A tartós kezelést célszerű úgy felfogni, mint a stabil idegrendszeri egyensúlyt elősegítő terápiát, amely mellett a beteg (helyesebben gyógyult, tehát egészséges ember) valóban gyógyultnak tekinthető, tünetmentes, teljes életet élhet. A fenntartó kezelés során, hasonlóan például a magasvérnyomás kezeléshez, itt is szükséges a beteg állapotát időszakosan ellenőrizni. A kezelés idő előtti megszakítása gyakran vezet a tünetek kiújulásához. Fontos kérdés tehát a beteg együttműködésének megnyerése, amelyhez az orvos hiteles, szakszerű magatartása nagyban hozzájárul.

Tévhit: az orvosok megharagszanak, ha a betegek feleslegesen kérdezgetik őket, és ha válaszolnak is, az általában érthetetlen.

A valóságban az orvos számára segítség, ha a beteg kérdez a betegségével kapcsolatban, mert ezzel rengeteg félreértés tisztázható. Kétségtelen tény, hogy az orvosoknak is meg kell tanulniuk a pácienseik nyelvén, közérthetően beszélni!