Orrmandula műtét

Orrmandula műtét (adenotomia) a Szent Magdolna Magánkórházban

Mi az orrmandula és hol található?

Az orrmandula (adenoid), az orrüreg mögött, szemmel közvetlenül nem látható helyen, az orrgarat tetején, közvetlenül a fülkürt nyílásai mellett elhelyezkedő nyirokcsövet, amely a fertőzések elleni védekezésben játszik szerepet. Csecsemő- és gyermekkorban természetes állapotában is jelentős nagyságú, csak a későbbi életkorokban fejlődik vissza.

Milyen betegségekben javasoljuk az orrmandula eltávolítását?

• Az orrmandula idült (tartós) gyulladása, és megnagyobbodása esetén, ami gyakori gennyes orrváladékozással, elhúzódó és sokszor ismétlődő felső légúti huruttal, tartós köhögéssel jár.
• Az orrmandula idült gyulladása és következményes fülkürt működési zavarral, járó fülbetegségek esetén.
• Orrlégzést akadályozó orrmandula megnagyobbodás esetén.
• Az éjszakai alvást rontó esetleg alvási légzéskimaradást okozó orrmandula megnagyobbodás esetén.
• Gyakori középfülgyulladás esetén.

Az orrmandula kóros állapota és az általa okozott megbetegedések

A tartósan gyulladásban lévő, sokszor megnagyobbodott orrmandula „góc”-ként szerepelhet. Gyermekkorban leggyakoribb oka a gyakori elhúzódódó felső légúti hurutoknak, nehezen szüntethető gennyes orrfolyásnak, hosszantartó köhögésnek. A kórosan megnagyobbodott orrmandula elzárhatja a fülkürt nyílásait, amely akut és/vagy krónikus középfülgyulladáshoz, valamint átmeneti vagy tartós halláscsökkenéshez vezethet. Az orrgaratot lezárva orrlégzési nehezítettséget, zárt orrhangzós beszédet, horkolást, az orrváladék pangását és akut/krónikus orrmelléküreg-gyulladást okozhat és tarthat fent. A krónikusan fertőzött orrgaratmandulából lecsorgó váladék köhögéshez, gége és hörgőgyulladáshoz vezethet, az esetleg meglévő asztmás tüneteket ronthatja vagy azok kiújulását válthatja ki. A méreténél fogva orrlégzési akadályt jelentő adenoid miatt a gyermek nyugtalanul alszik, napközben kialvatlan, az iskolában figyelmetlen, arckifejezése jellegzetesen “bamba” lehet. A gócos, krónikusan gyulladt mandula a szervezet számára már inkább haszontalan és a fertőzések elleni védekezésben sokszor már nem is vesz részt. Ha indokolt, az orrgaratmandula már csecsemőkorban eltávolítható, de hat hónapos kor alatt csak kivételesen. Ha mérete eléri azt a nagyságot, amely tüneteket (ld. fent) okoz vagy krónikus gyulladás alakul ki, akkor az eltávolítás az egyetlen lehetőség, amelytől tartós eredmény, gyógyulás várható. Az orrmandula eltávolítására általában 3 éves kor alatt ritkán kerül sor.

Mi történik a műtét során?

Az orrmandula műtétet mindig általános érzéstelenítésben (altatásban) végezzük. Az orrgaratmandulát szájon keresztül speciális eszközzel az alapjáról élesen leválasztjuk. A műtét során a szájat szájterpesszel tartjuk nyitva. Amennyiben a műtét során a vérzést nem sikerül megnyugtatóan megszüntetni, un. orrgarati (epipharynx) tampon behelyezésére is sor kerülhet.

Miért ajánljuk a koblációs mandulaműtétet?

A koblációs mandulaműtétet több okból is előnyben részesítik a hagyományos műtéti eljárással szemben:

• Kevesebb vérzés: A koblációs technika alacsony hőmérsékletű rádiófrekvenciás energiát használ a szövetek eltávolítására és koagulációjára, ami kevesebb vérzéssel jár a műtét során és után.
• Kevesebb fájdalom: A koblációs módszer kevésbé hőintenzív, így kevesebb szöveti károsodást okoz, ami jelentősen csökkenti a műtét utáni fájdalmat.
• Gyorsabb gyógyulás: Mivel a koblációs technika kíméletesebb a szövetekhez, a gyógyulási idő általában rövidebb, és a betegek gyorsabban visszatérhetnek a normál tevékenységeikhez.
• Kevesebb posztoperatív komplikáció: A koblációs eljárás kevesebb duzzanattal és gyulladással jár, ami csökkenti a posztoperatív komplikációk esélyét, például a fertőzését és a hosszabb kórházi tartózkodás szükségességét.
• Pontosabb szöveteltávolítás: A koblációs eszközök lehetővé teszik a pontosabb és kontrolláltabb szöveteltávolítást, ami különösen fontos a mandulaműtétek esetében.
• Jobb a betegek komfortérzete: A kíméletesebb eljárás miatt a betegek általában jobb komfortérzettel és kevesebb posztoperatív kellemetlenséggel számolhatnak.

Ezek az előnyök összességében javítják a betegélményt és a műtéti kimenetelt, ezért ajánlják gyakran a koblációs mandulaműtétet a hagyományos módszer helyett.

Közvetlen a műtét utáni időszak

A páciens általában már éber állapotban, ép garatreflexekkel kerül ki a műtőből. Az első 10-20 percben, esetleg egy-két óráig, véres köpet, köhögési inger, köhögés, véres orrfolyás, hányinger és hányás fordulhat elő. Az orrmandula műtéten átesett gyerekek gyakran gyorsan visszaalszanak az osztályon. Későbbiekben már csak rózsaszínű, ritkábban pirosas köpet tapasztalható. A szájterpesz és az altató tubus kisebb sérüléseket okozhatnak az ajkakon, a szájzugban, a garatban és a nyelven, amelyek nyom nélkül gyógyulnak. A páciens a változó mennyiségű vérveszteség, műtéti stressz és az alkalmazott gyógyszerek miatt gyenge, aluszékony és szédülékeny lehet, valamint hőemelkedés is előfordulhat. Az orrmandula eltávolítását követően a sebet nem varrják össze, így nyitott sebfelület marad vissza, amelyet hamarosan szürkésfehér lepedék borít be. A gyógyulás akkor fejeződik be, amikor a lepedék alatt a sebfelszín a szélekről áthámosodik és a lepedék eltűnik. Ez a folyamat 10-14 napig tart.

A műtét után 3 órával ellenőrizzük a páciens torkát, és ha nem észlelünk vérzést, folyadékot ihat (javasolt az osztályon kapott keserű tea), majd 5 óra elteltével ehet is. A műtét utáni állapotra jellemző a torok és a fülbe sugárzó fájdalom, ami fájdalomcsillapítóval enyhíthető. Kisgyermekeknél előfordulhat, hogy lenyelik a vért, ezért gyakori nyelés vagy öklendezés esetén ajánlott a szájüreg megtekintése, de ezek hiányában is javasolt a gyermek torkának többszöri ellenőrzése. Orrgaratmandula-műtét után szörcsögő orrlégzés jellemző, amit a véralvadék és a műtéti duzzanat okoz.

Alternatív kezelési lehetőségek

A krónikus mandulagyulladás kezelése műtéti beavatkozást igényel. A mandulák belsejében kialakult mikrotályogok és a krónikus gyulladás gyógyszeres kezeléssel már nem befolyásolhatók. Az akut fellángolások antibiotikumokkal kezelhetők, de a gyulladás forrása így nem szüntethető meg. Emellett a mandulák nagyobb méretéből adódó problémák sem kezelhetők konzervatív úton. Az orrgaratmandula túltengéséhez gyakran társuló krónikus vagy visszatérő középfülgyulladás gyakran jól kezelhető konzervatív módszerekkel, de a gyakori kiújulás vagy a nem kielégítő terápiás eredmény műtéti beavatkozást tehet szükségessé a későbbi hallásromlás elkerülése érdekében. A szövődmények és kísérőbetegségek kezelésében a gyógyszeres terápia mindig szükséges lehet. A mandulák nyirokszövetből állnak, amelyek különösen gyermekkorban nagyon aktívak, hajlamosak a duzzadásra és újdonképződésre. Ezért akár egy-két sejt újdonképződése is eredményezheti a nyirokszövet (mandula) újramegjelenését, főleg az orrgaratmandula esetében.

Fül-orr-gégész szakorvosaink