Az aneszteziológia egy olyan ágazat az orvostudományban, amely kulcsfontosságú szerepet tölt be a műtéti beavatkozások és más orvosi eljárások során, lehetővé téve a betegek fájdalommentes állapotban történő kezelését és gondozását. Ez az orvosi szakterület kiterjed többek között a fájdalomcsillapításra, az érzéstelenítésre és az életfunkciók monitorozására, biztosítva, hogy a páciensek biztonságban és kényelemben legyenek az orvosi eljárások során.
Az aneszteziológusok, akik ezt a területet gyakorolják, rendkívül képzett szakemberek: részt vesznek a betegek előzetes felkészítésében, az anesztetikumok adagolásában és a posztoperatív gondozásban. A feladataik közé tartozik a betegek egészségi állapotának értékelése, az anesztézia típusának kiválasztása és alkalmazása, valamint a műtét vagy beavatkozás során fellépő esetleges szövődmények kezelése.
Az aneszteziológia fontos része az orvosi teamnek minden olyan helyzetben, ahol fájdalommentes állapotot kell biztosítani a betegeknek, legyen szó akár rutinműtétekről, sürgősségi beavatkozásokról vagy szülésről. Az aneszteziológusoknak szorosan együttműködnek más orvosi szakemberekkel, ideértve pl. a sebészeket és belgyógyászokat is, hogy biztosítsák a betegek optimális ellátását és gyógyulását.
Az aneszteziológia területe folyamatosan fejlődik és innovációk, új technikák és gyógyszerek jelennek meg, amelyek lehetővé teszik a még biztonságosabb és hatékonyabb anesztézia biztosítását. Összességében az aneszteziológia létfontosságú szerepet tölt be az egészségügyben, biztosítva, hogy a betegek biztonságban és kényelemben legyenek az orvosi beavatkozások során, és hozzájárulva a sikeres gyógyuláshoz és rehabilitációhoz.
Az aneszteziológia területe nagyon sokrétű, és számos alágazata van, amelyek különböző típusú beavatkozásokhoz és betegségekhez kapcsolódnak. Néhány ilyen alágazat közé tartozik:
Az aneszteziológiai gyakorlat magában foglalja a folyamatos oktatást és kutatást is. Az aneszteziológusoknak naprakésznek kell lenniük az új technológiák, eljárások és gyógyszerek terén, hogy a legjobb és legbiztonságosabb ellátást nyújthassák a pácienseknek. Emellett részt vesznek klinikai kutatásokban is, hogy hozzájáruljanak az aneszteziológiai gyakorlat folyamatos fejlődéséhez és javításához.
A műtét előtti altatóorvosi vizsgálat egy alapos felmérésből és értékelésből áll, amelyet az altatóorvos végez annak érdekében, hogy megfelelően felkészítsék a pácienst és biztosítsák a biztonságos műtéti beavatkozást. Általában a következő lépésekből áll:
Egy műtét előtti altatóorvosi vizsgálat célja a páciens alapos vizsgálata és felkészítése annak érdekében, hogy biztonságos és hatékony műtéti beavatkozást nyújthassunk. Az altatóorvos fontos szerepet játszik a beteg gondozásában, és azáltal, hogy azonosítja és kezeli az esetleges kockázati tényezőket, hozzájárul a sikeres műtéti eredményhez.
Helyi (local) érzéstelenítés: Az operáló orvos végzi a műtéti területbe beadott helyi érzéstelenítő szerrel. Ezen eljárás alatt a beteg éber, vagy szendergő állapotban van, azonban fájdalmat nem érez. Az alkalmazott eljárás csupán a műtéti területen, illetve annak környezetében kapcsolja ki a fájdalomérzést. A csak helyi érzéstelenítési eljárások a szervezetet általában kevésbé terhelik. A további két esetben (B és C) először vénaszúrás, majd az infúzió bekötése történik.
Regionális érzéstelenítés (epidural, spinal és egyéb idegblokádok): Epidural, spinal anesztézia során ülve, összegömbölyödött helyzetben, két gerinccsigolya közti terület megszúrásával történik helyi érzéstelenítés után a gyógyszer beadása. Általában a köldöktől lefelé átmeneti érzéstelenség, mozgásképtelenség áll be kb. 15-20 perc múltán. A műtét alatt a páciens felszínes altatásban részesül. A regionális érzéstelenítés során a vérnyomást és egyéb melléktünetként gyakran vegetatív instabilitást és rendszerint átmeneti, de tartósabb (néhány órás) mozgásképtelenséget is okoznak, vagy átmeneti vizelettartási zavar jelentkezik. A felsorolt zavarok késleltethetik az elbocsátást.
Altatás (narcosis vagy szedálás):
minimálisak és ritkák. Fontos megérteni ezeket a kockázatokat, hogy a páciensek és az orvosok egyaránt felkészültek legyenek, és megfelelő intézkedéseket tehessenek az esetleges szövődmények elkerülése érdekében. Néhány kockázati tényező és szövődmény: Minden érzéstelenítési eljárásnak van előnye és hátránya. Az aneszteziológus orvos Önnek a tervezett műtéthez – kórtörténetét is ismerve – a legkevesebb kockázattal és legkevesebb kellemetlenséggel járó megoldást fogja javasolni. Amennyiben Ön ezzel nem ért egyet, módjában áll másként dönteni. Kockázat nélkül nincs beavatkozás.
A jelentős, vagy életveszélyes aneszteziológiai szövődmények ma már (a legsúlyosabb állapotú betegeken is) nagyon ritkán fordulnak elő. Az alkalmazott eljárások, a pontos adagolás, különböző gyógyszerek kombinációja, géppel vezérelt lélegeztetés, a szívműködés és az oxigenizáció gondos ellenőrzése, nagy biztonságot nyújtanak.
Helyi (localis) érzéstelenítés: elsősorban a fogászatban, de arc-, mell-, orr-, egyéb plasztikai és általános sebészeti műtéteknél pl. sérv műtétek, bőr és bőralatti kimetszések stb. is alkalmazzuk. Nem szövődmény, hanem velejárója a tűszúrás feszítő érzése. Helyi érzéstelenítő szerek bármelyikére lehet a beteg túlérzékeny. Ez viszketésben, testszerte jelentkező csalánkiütésben, az arc, száj, szemtájék vizenyőjében, gégevizenyőben, általános shockban nyilvánulhat meg, amely ritkán halálhoz vezethet. Az előbb említett szövődmények nagyon ritkák, a legsúlyosabbak alig fordulnak elő. A helyi érzéstelenítő vérzéscsillapítót (Tonogen) tartalmazhat, ez a gyógyszer szédülést, szívdobogás érzést, akár ájulást is okozhat.
A gerincközeli (epidural és spinal) érzéstelenítésnél is előfordulhatnak az előbbi szövődmények, emellett a gyógyszer általános hatásaként, vérnyomáscsökkenés, ezzel járó szédülés, hányinger, hányás léphet fel. Ezek a szövődmények is viszonylag ritkák és megfelelő gyógyszerekkel, infúzióval elkerülhetőek. A régebben gyakori szúrást követő fejfájás manapság nagyon ritka az eszközök fejlődésének köszönhetően.
Altatás (narcosis vagy szedálás) (a. intravénás narcosis b. általános (intratracheális) c. laryngealis maszk narcosis): A mindig szükséges véna szúrás esetleges nehézsége miatt – többszöri szúrás gyenge vénák esetén – a kar utána fájdalmas lehet, bőr alatti bevérzés keletkezhet, ritkán vénagyulladás is felléphet. Intravénás szedálásnál a beteg megébredhet. Az altatás alatt vagy után hányás, a gyomortartalom tüdőbe jutása előfordulhat, amely tüdőgyulladás, esetleg légzési elégtelenség kialakulásához vezethet. A lélegeztető cső (tubus) alkalmazását követően néhány napig torokfájás, rekedtség, enyhe nyelési panaszok előfordulhatnak. A cső levezetésekor a mozgó fogak kieshetnek, esetleg a fogzománc sérülhet. Asthmás megbetegedésben több gyógyszer válthat ki rohamot, amely ritkán légzési elégtelenséghez vezethet. A dohányzás okozta krónikus légcsőhurut ronthatja légzését a műtét alatt és/vagy után. A szív koszorúereinek megbetegedése, lezajlott szívinfarktus, szívritmuszavarának, ismétlődése esetleg szívmegállás kockázatát hordozhatja magában. A magas vérnyomás betegség a leggondosabban vezetett altatás mellett is jelentős vérnyomás ingadozást, ennek következtében igen ritkán agyvérzést, esetleg bénulást okozhat. A májbetegség fokozott vérzékenységgel járhat, a gyógyszerek hatása kiszámíthatatlanabb. A beszűkült veseműködés is jelentősen módosíthatja a szükséges gyógyszerek adagolását. Cukorbetegség esetén a lehetőségekhez képest optimálisan beállított vércukorértékre van szükség, mivel a cukorháztartás felborulása megnyújthatja, nehezítheti a gyógyulás ütemét. Egyes gyógyszerek vénagörcsöt, vénagyulladást, elzáródást okozhatnak. Fennállhat az altatószerre túlérzékenység (ld. fentebb felsoroltakat!). Egyes altatószerek (igen ritkán) kóros, magas lázas állapotot (halálozás is lehet) okozhatnak. Narcosis után felléphet hányinger, hányás, nyugtalan vagy elhúzódó ébredés. Vér és vérkészítmények alkalmazása esetén fertőző májgyulladás vagy AIDS fertőzés is lehetséges (vérátömlesztés egészen ritka esetben válhat csak szükségessé, s természetesen minden szükséges szűrővizsgálaton átesett vérrel történik, de a szűrővizsgálatok sem nyújtanak 100%-os biztonságot az ún. „ablak-periódus” miatt). Az érzéstelenítés bármelyik formája, de a narcosis különösen okozhatja a meglevő betegségek rosszabbodását pl. cukorbetegség, hypertonia, szívbetegség stb. esetében.
Igen ritkán fordulnak elő súlyos, maradandó szövődmények.
Fontos tehát megjegyezni, hogy ezek a kockázatok általában nagyon alacsonyak, és az aneszteziológusok nagy gondot fordítanak arra, hogy minimalizálják azokat. Az aneszteziológusok részletesen megbeszélik ezeket a kockázatokat a beteggel, és minden szükséges előkészületet és óvintézkedést megtesznek annak érdekében, hogy az altatás biztonságos és hatékony legyen.